Idejét nem tudom mióta készülök már rá, hogy kicsit rendbe szedem a külsőmet, de valahogy sosem vitt rá a lélek, hogy nekikezdjek. Belekerültem egy olyan ördögi körbe, amit munkanélküliségnek neveznek és bizony minden egyes itthon töltött nappal egyre jobban elkényelmesedtem.
Két évvel ezelőtt még 55-öt mutatott volna a mérleg, ha a 163 centimmel ráálltam volna, ez a szám pedig egy évvel ezelőtt 58 volt, míg végül szépen lassan a tánc és az aktív életmód felhagyásának (na meg a zabálás és lustálkodás) következménye képpen felcsúszott 72-re. Azt hittem hanyatt dobom magam, amikor megláttam.
Sajnos, a hízáshoz hozzásegített az is, hogy a legjobb barátnőm is elengedte magát, így ketten terebélyesedtünk ki. Így még a visszatartó erő sem volt ott, hogy bármelyikőnk is szarabbul fog kinézni a másiknál, ami lássuk be a csajoknál elég motiváló tud lenni.
Szóval, úgy döntöttem, hogy végérvényesen leszámolok ezzel a gusztustalan zsírréteggel, ami rajtam éktelenkedik és visszaszerzem, ha nem is az eredeti, de legalábbis az egy évvel ezelőtti súlyomat.
Szeptember 1-ére újra 58 kilósan szeretnék vigyorogni, ehhez pedig minden tőlem telhetőt meg is fogok tenni.
Az elhatározás megszületett, most már csak véghez kell vinni a tervet, ami szerintem sikeres lesz, mivel már annyira undorodom magamtól, hogy tükörbe sem bírok nézni. Nem beszélve persze arról, hogy itt a nyár, ami egy jó nagy arculcsapás telt idomaimnak. Bye-bye tavalyi kis sortok, szoknyácskák és pocak villantó felsők. A strandra is csak álmaimban látogathatok el, arról pedig még álmodni sem merhetek, hogy megegyek egy lángost, vagy valamilyen finom nyári süteményt. Ez a büntetése a lustaságomnak, és ha nem akarom, hogy röfögő malacként búslakodjak a saját ganédombomon egész hátralévő életemben, akkor most kell tennem azért, hogy kilábaljak a zsírtengerből.
Sok sikert kívánok magamnak és üzenném a szeptember 1-ei Hajnusnak, hogy büszke vagyok rá. Megcsinálta! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése